Federer vallomása Nadalról
"6:3, 2:2-nél az a hosszú játék, az volt a kulcs a Juan Martín elleni meccsen" - nyilatkozta Roger Federer még a sanghaji elődöntő után.
"Megszerezni a breaket, és aztán megtartani, ez a kritikus pont a teniszben. Nagyon örülök, hogy ez sikerült ott a második szettben. Elég lett volna egy rossz pillantás, és hozza az adogatását. És ki tudja, aztán mi történt volna? Lehet, hogy utána játszottam volna egy gyenge szervagémet, és oda a meccs."
És mi a helyzet a Rafával való rivalizálással?
"Nem emlékszem pontosan, de nagyjából a meccseink fele döntőben volt. Többek között ezért is olyan különleges ez a párharc. A másik az, hogy eléggé más stílusban teniszezünk mi ketten. Az is érdekes, hogy bár sok mindenhez eléggé máshogy állunk az életben, a fontos pillanatokban eléggé hasonló felfogásban játszunk."
"Erre akkor jöttem rá, amikor párosoztunk. Ő egy nagyon nagy bajnok, és én nagyon szeretek ellene játszani, még akkor is, ha a mérleg nem felém billen. Úgy gondolom, hogy ő egyértelműen egyike azoknak a srácoknak, akik jobb játékossá tettek engem."
"Arra késztetett, hogy újragondoljam a játékomat, hogy visszamenjek az edzőpályára, és változtassak ezt-azt azért, hogy jobb játékos váljék belőlem."
"Ilyen értelemben örülök azoknak a vereségeknek, amiket tőle szenvedtem el. Persze kellemetlenek voltak az adott pillanatban, de valahogy előremozdítottak, fejlődtem általuk. Óriási dolog, hogy pályafutásunk ezen pontján még mindig vannak ilyen meccseink egymás ellen."
Beszélj egy kicsit a pályáról, és arról, hogyan segíti az a játékodat.
"Az ilyen borításon nagyon kevés esélyed van egy meccsen. Simán lehet, hogy valaki olyan jól adogat, és olyan jól használja a szerva-tenyeres kombinációt, hogy nem tudsz mit tenni. Úgyhogy általában szorosak a meccsek az ilyen pályákon, de én ezt nem bánom."
Utoljára 2007-ben játszottatok Rafával Sanghajban. Hogyan változott a kapcsolatotok azóta?
"Mindig is elég jól kijöttünk egymással. Mindig is tiszteltük egymást. Akkor még csendesebb volt és félénkebb, talán azért, mert én már régebb óta ott voltam a Tour-on. És akkor még hozzám igazította az ATP-vel kapcsolatos döntéseit is."
"Ahogy telt az idő, egyre inkább meglett a saját véleménye, ami nagyszerű dolog volt. Felnőtt, egyre magabiztosabb lett, és a véleménykülönbségek miatt lettek köztünk viták és nézeteltérések. De ezek kellettek, és mindig nagyon szépen intéztük őket."
"Aztán tavaly jött a sérülésem, ami sok mindent megváltoztatott bennem. Őszintén szólva mindig is nehezen azonosultam a sérült játékosokkal, egyszerűen azért, mert szerencsére engem többnyire elkerültek az ilyen jellegű problémák. De tavaly megértettem, hogy min is ment ő keresztül oly sokszor a karrierje során."
"És persze mindig örültem neki, amikor újra és újra bizonyította az embereknek, hogy tévednek. Amikor újra és újra visszajött, és nagy győzelmeket aratott. Közben pedig én is ugyanezt próbáltam tenni."
"Aztán tavaly ilyenkor elmentünk és megnyitottuk együtt az akadémiáját. Tudom, hogy ez rendkívül fontos volt a számára. Aztán most itt volt a Laver-kupa, ami nagyszerű dolog volt mindkettőnknek. Boldog vagyok, hogy a barátomnak nevezhetem őt."