Rafael Nadal

Minden idők legjobb salakos játékosa azt hiszem ezt nem túlzás kijelenteni.

Sok mindent mondhatnék Nadalről ,de valamiért Én annyira nem szeretem a játékát. Ettől függetlenül nagyon tisztelem és le a kalappal előtte amit letett az asztalra. 

Amit salakon művel évről évre az valami csoda. 

"A mentális munka ott kezdődik, hogy kimész minden nap a pályára. Nem panaszkodsz, amikor problémáid, vagy fájdalmaid vannak. A megfelelő hozzáállással látsz munkához, és nem vagy negatív akkor sem, ha a megelőző időszak rosszul sikerült számodra, ha nem megy a játék vagy, ha fizikális problémáid vannak. Minden nap ugyanazzal a szenvedéllyel mész ki a pályára, és edzel tovább. Ez a mentális munka."
"Ezt csináltam egész pályafutásom során. Nem hagytam, hogy elvegye a kedvem az, ha a dolgok nem mentek valami jól. Nem engedtem meg magamnak, hogy negatív legyen a hozzáállásom. Csak így lehetett esélyem arra, hogy újra és újra vissza tudjak térni."
"Itt tartunk most. Egy fontos pillanat, egy fontos trófea. Most kell menni tovább előre." 

Roger Federer és Rafael Nadal rivalizálása már az első mérkőzésektől kezdve izgalmas volt. 

2004-ben Miamiban a legjobb harminckettő között simán verte Federert . Ez volt a legelső mérkőzésük. 

Aztán jöhetett egy évvel később ugyancsak Miamiban ,de ezúttal a döntőben a második Fedal mérkőzés. 

Közel három órás mérkőzésen sikerült a svájcinak nyernie. Ez a mérkőzés már 14 éve volt. Atya ég hogy repül az idő...

Ugyancsak 2005-ben ismét összecsaptak. Ezúttal a Roland Garroson a elődöntőben találkoztak egymással. Ez volt az első salakos mérkőzésük. 

Nadal már akkor is remekül játszott salakon ,négy szettben diadalmaskodni tudott és a döntőben végül nyerni is tudott. 

2006-ban  a Roland Garroson és Wimbledonban is döntőt játszottak. Fogalmazhatunk úgyis mindketten hozták a saját grand slam tornájukat. Nadal másodjára emelhette magasba a Roland Garros trófeát,míg Federer ekkor már ötszörös bajnok volt Wimbledonban. 

2007-ben újra megismétlődött ami 2006-ban. Újabb két Grand Slam döntő egymás ellen. Nadal nyerte a Garrost,Federer pedig Wimbledont. 

Tiszta sor. Mintha előre megbeszélték volna ,hogy oké haver Tiéd a Garros enyém pedig Wimbledon. :) 

Aztán jött 2008. 

Kétség nem fért hozzá ebben az időben Ők ketten uralták a férfi teniszt. 

Nem volt senki aki még csak közel is tudott volna férkőzni hozzájuk. Érinthetetlenek voltak. 

2008-ban ismét egy újabb Roland Garros döntő amit megint Nadal nyert. 

Majd jöhetett az újabb Wimbledoni döntő.

Kevés teniszmeccset vártak annyira, mint a 2008. július 6-án, vasárnap délután, Wimbledonban. Akkoriban Roger Federer és Rafael Nadal volt a világ két legjobb játékosa, nagyjából már három éve, rivalizálásuk pedig elképesztő csúcsokra jutott. Már az előző két wimbledoni döntőt is ők játszották, és bár mindkettőt Federer nyerte, 2007-ben öt szettre tudta kényszeríteni Nadal. 2008-ban már sokan elhitték, hogy Nadal számára elérkezett az idő, és ő lehet az első spanyol wimbledoni bajnok 1967 után. Néhány héttel korábban megnyerte a Roland Garrost, ahol szó szerint földbe döngölte Federert: mindössze négy játékot veszített a döntőben.

Abban az évben mindketten komoly motivációval érkeztek a wimbledoni fináléba. Roger Federer lehetett volna az első az 1880-as évek óta, aki zsinórban hatszor nyer a világ legrangosabb tornáján. Ráadásul vissza akart vágni Nadalnak a csúnya párizsi vereségért, miközben meg akarta állítani az egyre jobb spanyolt, aki vészesen közelített felé a világranglistán, és veszélyeztette az akkor már 230 hete tartó uralmát. Már egy évvel korábban is érezte a veszélyt Federer, amikor az ötszettes wimbledoni győzelmet követően azt mondta: "Minden egyes trófeának örülök, mielőtt Rafa megnyer mindent." Tudta jól, hogy még mindig Wimbledonban van a legtöbb esélye ellene, és a gyalázatos párizsi döntő után magabiztosan, játszma veszteség nélkül jutott el a fináléig.

Rafael Nadalnak is hasonló gondolatai voltak, amikor 2008-ban újra megpróbálta a lehetetlent. Számára az egy évvel korábbi vereség volt borzasztó fájdalmas, ami saját szavaival élve "teljesen tönkretette". A legjobban az fájt neki, hogy kiengedte a kezéből azt a meccset, pedig előnyben volt a döntő szettben. "Bőgtem a meccs után - vallotta be később Nadal. Vagy fél óráig vigasztalhatatlanul zokogtam. A csalódás és az önvád könnyei voltak."

Annyira el volt keseredve Nadal, hogy a híresen szigorú és kritikai hangvételű Toni Nadal is inkább vigasztalni próbálta unokaöccsét ahelyett, hogy lehordta volna őt az elszalasztott lehetőség miatt. Toni azzal próbálta jobb kedvre deríteni Nadalt, hogy biztosította róla, játszik ő még wimbledoni döntőben. A spanyol salakspecialista duó számára sosem a Roland Garros megnyerése, hanem a wimbledoni trófea volt a végső cél - érthető, hiszen a fű volt a legidegenebb borítás számukra.

Nadal azon a 2007-es júliusi estén nehezen hitte el nagybátyjának, de egy évvel később újra ott volt a döntőben és újra ott állt vele szemben Federer.

A mérkőzés első labdamenete megmutatta, hogy itt valami nagyon nagy készülődik.

Nem haboztak, belevágtak a közepébe. Egy tüzes, egymást mozgató, igazi alapvonal csata kerekedett ki abból az első pontból, tizennégy ütésváltással, melyet végül Nadal egy vonalra helyezett, szédületes tenyeres egyenessel fejezett be. Kicsivel elmúlt délután kettő, a labdamenet után pedig azonnal hallani lehetett a közönség hitetlenkedő moraját. Az a tizenötezer szerencsés ember még sokszor hallatta a hangját aznap, egészen az utolsó labdamenetig - hét órával később.

A modern, erőtől duzzadó alapvonaltenisz felejthetetlen mesterkurzusát láttuk azon a vasárnapon.

Az űrbéli színvonalú játék ellenére az első három szett nagy részében azonban úgy tűnt, hogy ebből a meccsből nem lesz klasszikus. Nadal már a harmadik játékban elvette Federer adogatását, és 6/4-re megnyerte az első szettet. A második játszmában eleinte úgy tűnt, hogy egyenlíthet a svájci, hiszen 4-1-re is vezetett, ám Nadal besöpörte a következő öt játékot és már kétszettes előnyben volt. Ekkor már zsinórban öt játszmát nyert Federer ellen, ha a párizsi döntőt is hozzászámoltuk. A harmadik játszmában 3-3-nál három bréklabdához jutott a spanyol, és nagyon úgy tűnt, meglehet a hatodik is.

Ám pont mint egy évvel korábban, Nadal megint kissé megijedt és nem tudta lezárni a meccset. Federer 0-40-ről hozta az adogatását, hogy aztán az égiek is a segítségére siessenek. Jött egy nyolcvan perces esőszünet.

Onnantól kezdve a mérkőzés átalakult, hiszen Federer lassan, de biztosan, szívós munkával visszajött a döntőbe. Mindketten idegen pozícióban voltak: Nadal azért küzdött, hogy életében először wimbledoni bajnok legyen, Federer pedig visszahozhatatlannak tűnő hátrányból próbált fordítani. Időről időre felbukkant egy-egy esély Nadal előtt, hogy megnyerje a meccset, Federer pedig újra és újra megmenekült, sokszor már csak a szervájának köszönhetően, amikor már semmi más nem működött. A negyedik szettben a meccsben maradásért adogatott Federer, 0-30-ról hozta a szerváját. Percekkel később Nadal már 5-2-re vezetett a tie-breakben, majd Federer hárított egy meccslabdát: futtából megütött fonák elütése kívülről csípte el a vonalat. Abban a pár percben szinte csak nyerővel értek véget a labdamenetek, a meccs pedig elérte a drámai csúcspontját.

Főleg akkor, amikor Federer végül 10-8-ra megnyerte a tie-brekaet és kiharcolta a döntő játszmát. A közönség soraiból talán sokan emlékeztek egy hasonló esetre, amikor 1980-ban John McEnroe és Björn Borg hasonló módon szórakoztatták a nagyérdeműt: McEnroe nyerte a negyedik szett rövidítését 18-16-ra, ám a győzelem végül Borgé lett.

2008-ban talán kevesen gondolták, hogy ugyanez megtörténhet, hiszen azzal, hogy Federer kétszettes hátrányból és meccslabdáról egyenlített, győzelmi esélyei is igencsak megnőttek.

"Nyugi. Ne aggódj. Meg tudom csinálni... Nem fogok úgy kikapni, mint tavaly."

Talán még Nadal edzője és családtagjai sem hitték volna, hogy az ötödik szett megnyerhető a történtek után. A döntő játszmában 2-2-es állásnál újabb esőszünet következett, ekkor már Nadal édesapja, Sebastian is elkerülhetetlennek látta a vereséget. Amikor Toni Nadal megérkezett az öltözőbe, Rafa látta az arcán a feszültséget. "Nézd, bármilyen kevés is az esély a győzelemre, harcolj az utolsó pillanatig." Toni szavai tükrözték lelkiállapotát, hiszen az edző ugyanazt gondolta, mint egy évvel korábban: az elszalasztott lehetőségek miatt fogja elbukni a meccset Nadal. Ám a spanyol máshogy gondolkodott, mint egy évvel korábban.

"Toni félreértett akkor - írja Nadal önéletrajzi könyvében. Az előző év forgatókönyvében gondolkodott, én azonban új forgatókönyvvel dolgoztam. Meg is lepte a válaszom. Nyugi. Ne aggódj. Meg tudom csinálni... Nem fogok úgy kikapni, mint tavaly."

Nadal és Federer este nyolc órakor lépett újra pályára. A színvonal maradt, csak az ég kezdett besötétedni London felett. "Már semmit nem láttam." - emlékezett vissza a spanyol. Amikor 6-6 lett, a torna főbírója, Andrew Jarrett megmondta a két főszereplőnek, hogy még két játékot enged. 7-7 után azonban kaptak még két újabb játékot.

Ez volt a fordulópont, ez már túl sok volt Federernek, akiből kifogyott az üzemanyag. Nadal elvette az adogatását, aztán kiszerválta a meccset. Úgy, hogy abban a játékban szervaröptézett először.

Este negyed tíz is elmúlt, amikor Rafael Nadal örömében hanyatt feküdt a centerpálya kikopott gyepén. Már majdnem teljesen sötét volt, a vakuk azonban megvilágították a pályát és az új wimbledoni bajnokot, a hangulat pedig a tetőfokára hágott.

Tapintani lehetett a feszültség adta energiát, szó szerint. Másnap sokat cikkeztek arról, hogy londoni villamossági szakemberek szerint a városban aznap este volt egy túlfeszültségi hullám, amikor a londoniak hét óra tévézés után szinte egyszerre álltak fel és kapcsolták fel a villanyt otthonaikban.

Az a 2008-as négy óra negyvennyolc perces wimbledoni döntő lett a leghosszabb finálé a torna történetében, Nadal pedig felért a csúcsra, hiszen a következő hónapban világelső lett. A 2000-es évek arany korszakának kiemelkedő teniszélménye volt.                                                                                                                  

                                                                                                     (forrás: hosszabbítás.hu) 

Két mérkőzés maradt amit semmiképp sem hagyhatok ki ebből a sorozatból . 

Két mérkőzés amit már nekem is volt szerencsém látni ,így sokkal jobban át tudom adni amit gondolok. 

Kicsit ugrunk az időben és 2008-ből eljutunk 2017-be az Ausztrál Open döntőjébe. 

Federer 2017-ben tért vissza ,miután 2016-ban a szezon második felét sérülés miatt kénytelen volt kihagyni. 

Senki sem gondolta ,hogy rögtön az első nagy versenyen döntőt fog játszani. 

Ráadásul a döntőhöz vezető út sem volt a legkönnyebb számára . 

A döntőben Nadallal ismét megmutatták ,miért is ők ketten a világ legjobbjai. 

Ki gondolta volna ,hogy képesek még ilyen szintű teniszt játszani. 

Öt szettes mérkőzés lett a vége és közel négy órás küzdelem.  Federer többször került bajba ,de Nadal ezúttal nem volt elég erős ahhoz ,hogy nyerni tudjon. Ezt a sors is így akarta ,ennyi járt Federernek. 

"Mindenhonnan egyre csak azt éreztem, hogy az embereket mennyire boldoggá tette a győzelmem. Ez pedig fontosabb számomra, mint az, hogy én magam boldog vagyok attól, hogy megcsináltam, hogy megnyertem a 18.-at. Persze mindig extrém módon különleges dolog számomra, ha le tudom győzni Nadalt egy döntőben. Ez a média-érdeklődés pedig elképesztő... Tudtam, hogy ez egy fontos meccs, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire." 

Pedig igen ez egy nagyon fontos mérkőzés volt. Itt valami újra elkezdődött .

Az Ausztrál Opent követően Federer Indian Wellsben, Miamiban, Shanghaiban és 2019-ben újra Indian Wellsben is nyerni tudott a spanyol ellen. 

Végül pedig elérkeztünk napjainkhoz. Egészen pontosan 2019-es wimbledoni elődöntőhöz. 

A 40. Federer- Nadal összecsapáshoz. 

Nem túlzás kijelenteni számomra ez volt talán mindenidők legjobb tenisz mérkőzése. Még a 2008-as döntőnél is jobb volt bizonyos értelemben. 

A végletekig kiélezett ,méltó összecsapás volt a negyvenedik . Ha ránézünk az eredményre azt mondhatnánk nem volt ez olyan szoros. De aki látta a mérkőzést tudja ,hogy ennél itt többről van szó. 

Ez a két ember ezzel a mérkőzéssel feltette a koronát kettejük 15 éves rivalizálásukra. 

Mindenki úgy gondolta ,hogy Nadal az esélyesebb ,mivel az idei évben extrém módon lassú volt a fű Wimbledonban és ez nem kedvez annyira a svájci játékának. 

Ám a szakértők már nem először tévedtek Federerrel kapcsolatban. Képes volt felülkerekedni mindenen és nyerni tudott Nadal ellen. 

Ha úgy tetszik visszavágott az idei Roland Garros elődöntő miatt. 

Három órán át játszottak és minden percét öröm volt nézni. 

Két barát akik megtudtak maradni embernek és nem szálltak el attól a sikertől amit elértek. 

Igaz barátok aki tisztelik a másikat. Az egyszer biztos Rafael Nadalhoz és Roger Federerhez hasonló rivalizálás soha nem lesz . 

Két teniszező, két barát akik minden egymással játszott mérkőzésükön ott hagytak egy darabot a szívükből a pályán. 

Köszönjük Nektek!!!